„Konrád mozgásfejlődése során semmilyen eltérést nem tapasztaltunk csecsemőkorban, talán annyit, hogy túl gyors volt. Az óvodai években kifejezetten jó mozgású gyermek volt, de a rajzolással, kéz-ügyességgel sem volt különösebb gondja, eltérést az óvópedagógusok nem tapasztaltak nála. Augusztusi születésűként, éppen hogy betöltött 6 évvel kezdte meg az iskolát, nem merült fel az iskolaéretlenség gyanúja nála. Kérdés sem volt a sport tagozat, ahova fel is vették.
Az első osztályban sem tapasztaltunk semmilyen problémát, év végére szépen írt, és tagolva olvasott,
a számolás is jól ment. Jól beilleszkedett a közösségbe is, jól érezte magát az iskolában. Kicsit játékos, még „kisfiús” volt, néha elkalandozott a figyelme órán is, de ezt betudtuk az életkorának.
Első osztály után jött a nyári szünet, majd a második osztályban elkezdődtek a problémák.
Úgy tűnt, mint aki mindent elfelejtett a nyáron! A betűk írását, kapcsolását, sokkal csúnyább lett az egész írásképe, és matekból is messze elmaradt attól a szinttől, ahol első év végén volt. Az gondoltuk, visszarázódik majd, de november körül már láttam, hogy valami nem stimmel. Elkezdtem otthon tanulni vele délutánonként, és kb 2 hónap volt, mire beismertem, itt valami probléma van!
Egyeztettem a pedagógusokkal is, akik ugyanazt tapasztalták mint én: szétszórt, a figyelme nem kitartó, sokszor csak úgy néz a semmibe, kifordul mindig a padból, tekereg, játszik órán, beszélget, nem tud a feladatra koncentrálni. Jól érzi ő magát az iskolában, mintha egy nagy játszótéren lenne. Az otthoni tanulásunk is abból állt, hogy folyamatosan azt ismételgettem: „figyelj már ide”.
Mert egyébként ha sikerült odafigyelni, az eszével nem volt baj, akár egy egész oldalnyi matematikai műveletet is képes volt hibátlanul megoldani, máskor pedig az összeset hibásan csinálta meg.
A kontraszt óriási volt! Közben elkezdődött a 2. osztály második féléve, az osztályozással. Egy 1-es másolással, és 2-es tollbamondással indította a 2. félévet, amit a saját kudarc élménye miatt nagyon sajnáltam. Ugyanakkor hasznos volt, mert legalább tényleg beláttuk, hogy gond van, azonnal lépni kell!
Ekkorra már azt is beláttam, hogy a „figyelj már ide” százszori ismételgetésével semmit nem tudok javítani a helyzeten, inkább szakmai segítséget kell kérnem. Így kerültünk Marcsihoz, aki a nagyon alapos, másfél órás TSMT felmérés során gyorsan meg is találta az eltéréseket. Komoly, nagy probléma nem volt – ezt gondoltuk előre -, de azért sok apróság, amiről egyébként nem is tud az ember, mint pl. testközépvonal keresztezés hárítása, asszimetrikus nyaki tónusos reflex , rövid távú memória, szerialitás problémák.
Megdöbbentő volt látni (a szülő is végig ott van a vizsgálaton), hogy milyen egyszerű feladatok okoztak neki problémát (pl. rövid távú memória vagy sorrendiség)! Marcsi otthoni terápiát javasolt,
a problémás területek fejlesztése érdekében. Heti 3-4-5 alkalommal végeztük a feladatokat, kb. 4-5 hónapon keresztül. Marcsi nagyon lelkiismeretesen követte a tréningünket, folyamatosan igazítva, nehezítve a gyakorlatokat.
Az eredmény pár hét után már látszott is, javultak a jegyei, és a pedagógusok is tapasztaltak némi fejlődést. A legnagyobb fejlődést a TSMT gyakorlatok elvégzése során láttam. Olyan bonyolult 8 ütemű gyakorlatokat végzett, ritmusra tapsolással, közben mondókával, hogy bevallom őszintén, néha én követni sem tudtam. A 8-10 szó ismétléses szóláncok is gond nélkül mentek, holott az elején néha 2-3 szó után teljesen leblokkolt.
A TSMT nem varázslás, ami azonnali eredményt ad, hanem hosszútávú kőkemény munka!
De Marcsi figyelt arra is, hogy pl. az én fiam kéziladba rajongó, ezért neki sok labdás feladatot adott, amit mindig örömmel csinált. Persze voltak a tréningnek nehéz pontjai, különösen a vége, amikor már nem volt kedve hozzá, és tiltakozott ellene, de mivel látta ő is az eredményét, mindig rá tudtam venni.
Az év végi bizonyítványában négy darab négyes, és a többi ötös osztályzat volt, amire nagyon
büszke volt! És természetesen én is, bármilyen jegy is lett volna ott, a sok munka amit ő elvégzett, mindenképp dicséretet érdemelt. A tanév végére értünk a TSMT tréning végére is, reméljük a harmadik osztály már könnyebb lesz ennek köszönhetően!
Azért meséltem el ilyen részletesen a történetünket, mert néha olyan gyerekeknél is gondolni kell idegrendszeri éretlenségre, akiknél egyébként látszólag nincs nagy gond. Lehet olyan is, akinél óvodás korban nem látszott eltérés, szépen kompenzált évekig, és később bukik ki a probléma.
A TSMT egy nagyon jó módszer, mert tényleg játszva, mozgásos feladatokkal helyre tudja hozni azokat az eltéréseket, amik később komoly nehézségeket okozhatnak. Ne legyintsünk gyermekünk problémáira úgy, hogy „ő ilyen, lassabban fejlődik mint a többiek” vagy „majd kinövi, elmúlik” mert lehet, hogy van rá megoldás!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden gyerek, akinek tanulási nehézsége van vagy viselkedési, beilleszkedési zavarokkal küzd, néhány hónap TSMT után megoldódik minden gondja. Mert nem mindenkinél idegrendszeri éretlenség okozza a problémákat! De lehet, és ezt mi, laikus, elfogult szülők nem tudjuk eldönteni. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább vigyük el egy szakemberhez!
Hálás vagyok Marcsinak a szakmai segítségért, szívből ajánlom őt, mint TSMT terapeutát, mert profi, kedves, aranyos, a gyerekek is nagyon szeretik, öröm volt hozzá járni! „
Zalán nagyon eleven, túlmozgó kisfiú volt. Alvási, étkezési problémák, gyakori dührohamok jellemezték. Az óvodában magatartási probléma nem volt vele, de nem is játszott a többiekkel,
nem kapcsolódott. Rajzolni nem kezdett el, grafomotoros szintje alacsony volt. Empátiás készsége, kudarctűrése alacsony szinten állt. Beszédzavara volt, dadogott és sok hanghibával beszélt.
5 évesen Ayres terápiára járt, és logopédushoz. Beszédproblémái megoldódtak, rajzolni is elkezdett. A terápia nagyon megviselte, elfárasztotta, de segített. Az iskolában nem bírta a hangzavart (kiderült, hogy az óvodában sem, csak akkor még nem tudta megfogalmazni). Sokáig tanácstalanul álltunk a problémái előtt, mert nem illett bele egyik kategóriába sem.
Mariann egy magánbeszélgetés során világított rá, hogy furcsaságai valószínűleg idegrendszeri eredetűek. Az érzékszervi túlérzékenységei, ingerkereső magatartása (túlmozgások), érzelmi-, szociális problémái egy tőről fakadnak. Örömmel mentünk felmérésre, ahol a teória beigazolódott.
A felmérés során fény derült egy csípőproblémára is, melyet rögtön a házon belül dolgozó oszteoterapeuta meg is vizsgált, és néhány napon belül kezelt.
A torna pozitív hatásai már 3 hét múlva megmutatkoztak. Leglátványosabb a rohamos érzelmi fejlődés volt, fejlődött az empátiás készsége, a kötődése, barátkozni kezdett. Azután elkezdte felismerni és megfogalmazni a saját érzelmeit, dühét kezelni tudta. Érzékelni kezdte az idegrendszer túlterhelődésének első jeleit, csendet kért, vagy elvonult, ezzel megelőzte a dühkitöréseket. Azután fejlődni kezdett a mozgás-koordinációja. A mozgás és gondolkodás összehangolódásának nagy hasznát veszi az írásban, a helyesírásban. Megtanult hintát hajtani.
Három tréninget csináltunk végig. Viselkedése sokkal nyugodtabb lett, nem kapkod, odafigyel arra, amit csinál. Testvéreivel sokkal jobb a kapcsolata, mert megérti az érzéseiket, képes az alkalmazkodásra. Az iskolai feladatok nem fárasztják annyira, mint korábban. Kudarctűrése is jobb lett.
Neki nagyon jó volt az egyéni torna, mert csoportban hamar elfárad, fárasztja és megviseli az alkalmazkodás. Több testvére van, az otthoni tornát szerette, mert akkor csak rá figyeltem.
Nem volt mindig kedve hozzá, de egy kis csokival, és kitartó jókedvvel mindig rá tudtam venni.
Köszönjük a sok türelmet, odafigyelést, motivációt Mariannak. Biztos vagyok benne,
hogy a kitartó munkát nem tudtuk volna véghezvinni az ő kisugárzása, közreműködése, lendülete nélkül. Nagyon sokat köszönhetünk neki! Segített értelmezni és kezelni az idegrendszeri nehézségekből adódó viselkedési problémákat.
Tornájával megkönnyítetteegy kisfiú és családja életét!
B. Katalin
A fiam és én együtt csináltuk végig az AIT hallás tréninget, azzal a céllal, hogy mindkettőnk idegrendszerét „megeddzük”, vagyis talán jobban, kevesebb feszültséggel viseljük majd a körülöttünk lévő zajt. Kisfiam az iskoláét, a testvéreiét, és persze a szüleiét, én pedig általában a világból, rádióból, környezetemből érkező ingereket, zajokat. Komolyabb tüneteink nem voltak, de mindketten nagyon érzékenyek (talán túlontúl is), sok feszültséggel élők vagyunk.
Először is nagy élmény volt a „közös” munka, rendszeresen konzultáltunk arról, hogy melyikünket mennyire „idegesíti” az éppen hallgatott tréning hanganyag. Ő sokkal jobban viselte mint én, nekem kifejezetten nagy erőfeszítésbe került a félórás tréningeket végighallgatni. De kihívásként fogtuk fel, és nagyon jól jöttünk ki belőle.
Ami egyértelműen, és megkérdőjelezhetetlenül ennek a tréningnek köszönhető, hogy a 9 éves kisfiam már a harmadik hallgatás után jóval kötődőbb, bújósabb lett felénk, a családban mindenkivel. Ez nem volt jellemző rá, sőt, engem fizikálisan gyakorlatilag „távol tartott magától”, nem volt egyszerű megölelnem, stb. A harmadik félórás tréning másnapján azzal ébredt, hogy másszak be mellé az ágyba és öleljem meg…
Mivel ez 9 év alatt először fordult elő, én nagy csendben teljesítettem kérését, ami egyébként azóta
(2 hónap telt el) rendszeressé vált, és ahogy írtam, minden családtaggal szorosabb lett az érzelmi kapcsolata. Ezzel együtt jóval türelmesebb a suliban és itthon is, messze elmaradtak a korábbi szélsőséges hangulatingadozások, sokkal gyorsabban, magától „leáll”, a helyzetnek megfelelően reagál érzelmileg a világra, ránk.
Én is érzek hasonló változást magamon, jóval előbb tudok belehelyezkedni a másik fél helyzetébe, nem kap el a szorongás azonnal a vitás helyzetekben, nem akarok mindjárt kimenekülni az adott szituból. Ez otthon KIFEJEZETTEN hasznos! És talán jobban bírom a konkrét zajokat is (rádió, bevásárlás, stb) mint korábban.
Örülök a lehetőségnek, hogy ezt a fájdalommentes és egyébként roppant izgalmas, újszerű módszert kipróbálhattuk fiammal!
„Az AIT/FST hallástréning hatalmas segítséget nyújtott és megváltoztatta az egész életünket, az étrend módosításon felül (glutén, tejtermék és finomított cukormentes).
2017 decemberében, az első AIT/FST után Koppány rövid mondatokban kezdett el beszélni. Korábban minden nap összeomlott, meltdown sorozatai voltak (Meltdown reakciók: kiabálás, harapás, rugdosás, nem kommunikál, befogja szemét/fülét, elbújik, sír, sikít, hirtelen elalszik, kerüli a szemkontaktust stb. – a szerk.). Az AIT/FST után változni kezdett, boldogabb lett, a viselkedése jóformán azonnal javulni kezdett. Már tudta használni a kézszárítót a nyilvános WC-ben és zenét hallgatott. Újra hallgathatunk rádiót!
Beírattuk tornára és fantasztikusan haladt, csatlakozott az iskola Tánc-, és drámastúdiójához és szereti az óráit. Zeneterápiára járt hetente egyszer, 6 hónapon keresztül, amit teljes mértékben imádott. Már háromszor volt AIT/FST tréningje (2017. december, 2018. május, 2019. május)
Tóth Tünde terapeuta vezetésével, és minden nap javul, mi pedig ismerkedünk a gyönyörű fiúnk csodálatos személyiségével!
Feltétlenül javaslom az AIT/FST tréninget! Az otthoni program jól bevált, mivel tudtuk csinálni iskola előtt és után. Valóban kinyitotta az életünket, és ami a legfontosabb, lehetőséget adott Koppánynak, hogy boldoguljon a társadalomban, és örömét lelje az életben.„
Keressen bátran az alábbi elérhetőségeken, minden üzenetre válaszolok vagy visszahívom.
Elérhetőség
Közösségi média
Térkép
2021 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi tájékoztató
